Opening text by István Sinkó for the exhibition Bright side in Hungarian / Sinkó István megnyitó szövege a Napos oldal című kiállításhoz 2023.03.09.
Csak a derű óráit számolom
-írta a Mozart hallgatása közben című versében Szabó Lőrinc. Ez az eredetileg
latin (Horas non numero nisi serenas ) mondás a napórákra volt felvésve. A
múló idő szépségeit - a napos időt, a lelki boldogságot idézi.
Balla Erika is a derű óráit festi vásznain. Egy optimista, jó kedélyű, a természeti
szépre, az élet nyüzsgésére érzékenyen reflektáló festő. Ezt a festői vonalat
manapság női alkotók képviselik leginkább. Ők mutatják fel a carpe diem, az
"Élj a mának" - kicsit tán hedonista, de kétségkívül életszeretettel teli gondolatát
is. Osgyányi Sára, Schnedarek Réka és a többi, Balla generációjához tartozó
festőművész a természet, a táj és az emberi hétköznapok festőjévé vált. Színeik
élénkek, festészetük- akár Balláé - megidézi az impresszionisták korának életre
rácsodálkozó attitűdjét.
Balla Erika korai korszaka még a lírai-organikus absztrakt kifejezésmódot
képviselte. Gomolygó színgömbök, pointillista megoldású formaképzések
mutatták, a fiatal festő saját útját, önálló festői nyelvét keresi. Ezek a Pécsett,
illetve Münchenben készült alkotások azonban némileg meg is előlegezték azt a
szellemi, érzéki hozzáállást, azt a derűs világszemléletet, melyek az utóbbi évek
táj- és életképeire jellemzőek. A kiállításon a korai művek mellett két témakört
fedezhetünk fel; a nyári strandélmények, tengerpart, hajók, fürdőzők
felbukkanását a vásznakon, és egy másik - talán az első időszakhoz erősebben
kötődő, a vízfelületek, vízparti látványok, a víz alatti élővilág szinte absztrakt
organikus megjelenítését. Ez utóbbi alkotásokra utalva idézhetjük Émile
Bernardnak Cézanne képeihez írt jellemzését: "Amikor a szín a teljében van, a
forma is akkor válik a legteljesebbé. ". Balla ezen képein - a fodrozódó
vízfelületeken, a hol mimikriszerűen a hullámokba olvadó, hol meg élénkpiros
halrajok ábrázolásában talán a forma kevéssé dominál, de a színek lágy és
erőteljes változása, a domináns kék-zöldek kiragyogtatása a Bernard idézettel
egybecseng.
A vízfelületek már-már absztrakt-dekoratív feldolgozása David Hockney
medence képeivel rokoníthatóak. Balla jól egyensúlyoz az átírás és még-realitás
határmezsgyéjén.
A műcsoportok másik fele az életkép, a nyaralás, a természetbe vándorló ember
vidám, önfeledt létélményeit idézi. Tengerparti öblökben pihenő, fürdőző
csoportok, vízben álldogáló alakok, búvárok, úszók. Mindez néha erősebb
rálátásból, felülnézetből, így tömörítve a látványt. Az alakok itt zömmel
kontúrált, rajzolt, színben és vonalban egyaránt ábrázolt formában jelennek meg.
A kiváló kortárs festő Leonardo Cremonini ábrázolási módszere is fellelhető e
munkákon, az a szerkezetesség, a festői és a grafikus nyelv egységes használata,
ami e csoportképeket kicsit elidegenítővé, általánossá is teszi.
A sok apró figura, a sziklák, lépcsők, napernyők, vásznak előtérbe helyezése,
kiemelése a képmezőben állandó vibrálást és mozgalmasságot kölcsönöz az
ábrázolásnak. Balla lazán vázolja fel a szituációkat, egy-két ecsetvonással
jellemzi, kontúrokkal mozgatja meg alakjait.
A néző e képek láttán belehelyezkedik egy általános örömérzet aurájába,
kiszakad a hétköznapok szürkeségéből, eltávolodik az úgynevezett
"Alltagsprozess", a hétköznapi gyakorlat beidegződéseitől.
Ugyanakkor érezhető Balla Erika szándéka, festészete kinyílik a világra, de
analizáló, nem pusztán impresszionisztikus élményfestészetre törekszik.
Megfogadja talán Cézanne tanácsát, mely minden festőnek - s a nézőknek is szól:
"A festőben két dolog munkál: a szem és az agy; s e kettőnek egymást kell
szolgálnia. Azon kell lenni, hogy egyaránt fejlesszük mindkettőt: a szemet a
természetről alkotott képpel, az agyat pedig a szervezett érzékek logikájával,
amely megteremti a kifejezés eszközeit. "
Balla Erika képein e törekvés tűnik fel, érzékeny, érzéki és intellektuális,
vizuálisan gazdag és szakmailag hiteles munkák során. Látogassák örömmel és
derűvel Balla Erika világát.